Didaktikus módon bemutatjuk az alkatrészek működését, a tesztek dinamikáját, valamint valós példákat az alkalmazásukra, hogy az autótechnikusokat e diagnosztikai módszertanra képezzük.
Főtengely-fordulatszám- és forgásérzékelő (CKP)
Ez az érzékelő közli a motormodullal a főtengely helyzetét és fordulatszámát. Az érzékelőtől érkező jel elengedhetetlen a motor indításához és működtetéséhez.
Ezt az információt különféle irányítási rendszerstratégiákhoz használjuk, például a befecskendezési indítás számításánál, mivel a motormodulnak ismernie kell a hengeren belüli dugattyú pontos helyzetét, így ki tudja számítani az üzemanyag-befecskendezés pontos pillanatát.
A tervezők választásától függően ez az érzékelő kétféle lehet: Mágneses (induktív) vagy Hall-effektus. Ez a két típusú érzékelő felszerelhető az elosztóra (régebbi járművek), vagy felszerelhető a hengerblokkra a főtengely közelében. Az ábra a forgásérzékelő elhelyezését mutatja.
Mágneses érzékelő (induktív) – Működési elve
Az ilyen típusú érzékelők alapvető elemei: egy állandó mágnes, amelyet huz altekercs vesz körül.
Működési elv
Az állandó mágnes mágneses mezőt hoz létre a tekercs belsejében és körül. Amikor a tekercs egyik végén lévő mágneses mezőt vastartalmú anyag koncentrálja, elektromos feszültség jön létre a tekercs kivezetésein.
Ez a fajta érzékelő analóg jelet állít elő, váltakozó feszültséggel. A feszültség növekedése vagy csökkenése egybeesik a fémes fog közeledésével vagy eltávolításával. Az ábra szemlélteti a feszültség és a fémfogtól való távolság közötti összefüggést.
Bizonyos esetekben egy vagy több fogat vagy hornyot szándékosan eltávolítanak a lánckerékről, vagy ezeket a fogakat vagy hornyokat más alakban állítják elő, ami lehetővé teszi nagyobb feszültség elérését. A motorvezérlő modul ezt a különböző jelet használja annak azonosítására, hogy az első henger dugattyúja a felső holtpontban (TDC) van.
Az érzékelő működésének teszteléséhez a multiméterrel megmérhetjük az elektromos diagramon azonosított érzékelő tekercsének vezetékei közötti ellenállást, hogy megtaláljuk a gyártó által megadott ellenállásértéket, valamint a oszcilloszkóppal, hogy láthassa a jel szabálytalanságát vagy torzulását.
Az oszcilloszkóppal történő diagnózis végrehajtásának példázására bemutatok egy esetet, amelyben a szerelő a forgásérzékelő jelének deformációjának elemzésével a hangkerék hibáját azonosította. Az ábra részletesen mutatja a jelhibát.
Hall-effektus érzékelő – működési elv
Ennek az érzékelőnek van egy Hall nevű eleme, amely egy elektronikus erősítőrendszerből és egy állandó mágnesből áll. A Hall elem három elektromos csatlakozással rendelkezik: az egyik a tápellátáshoz (Bat. +), a másik a rendszer földeléséhez, a harmadik pedig a motorvezérlő modulnak való jel továbbításához. Két fémlemez a mágneses mező koncentrálására szolgál.
A Hall-effektus érzékelőt egyenárammal kell ellátni, és rendszertől függően 5 V vagy 12 V feszültséggel is ellátható. Az ábrán az érzékelő látható, amely részletezi a 3 tűs csatlakozót, valamint annak a motormodulhoz való csatlakozását.
Az érzékelő működését a nyíllal jelzett hullámformájának oszcilloszkóp segítségével ellenőrizhetjük.
Fázisérzékelő – Működési elv
A fázisérzékelő a forgásérzékelőhöz hasonlóan működik. A különbség abban rejlik, hogy ez az érzékelő csak egyetlen jelet rögzít, aminek tájékoztatnia kell a befecskendező modult az első henger fázisreferenciájáról.
Ez a jel, az RPM és TDC jelekkel együtt lehetővé teszi a motormodul számára, hogy felismerje a hengereket, és egymás után meghatározza a befecskendezési és gyújtási pontot (Otto ciklusú motor).
Elhelyezése a használt rendszertől függően változik, és felszerelhető a vezérműtengely szíjtárcsája mellé vagy a felső hengerfejre, egy adott házban úgy, hogy egy vonalban legyen a vezérműtengellyel.
Rendszertől függően ez az érzékelő lehet induktív vagy Hall-effektus típusú, amely a manapság leggyakrabban használt típus. Ugyanazokkal a működési elvekkel rendelkezik, amelyeket korábban a főtengely-forgásérzékelőnél tárgy altunk.
Az érzékelő tesztjének elvégzéséhez elengedhetetlen az oszcilloszkóp használata a kibocsátott jel értékeléséhez. Az ábrán a négy vezérműtengellyel, két bemenettel és két kipufogóval felszerelt 6 hengeres motorba szerelt négy fázisérzékelő által kibocsátott jel látható.
Motoridőzítés, fázis- és fordulatszám-jelek
A fázis- és forgásérzékelők, működési elvük és az oszcilloszkópos tesztek bemutatása után ebben a fejezetben a motor szinkronizálását ellenőrizzük az érzékelők által kibocsátott jel egyidejű elemzésével.
Általában a motor elektronikus vezérlőegysége azonosítja, hogy a motor "időben van", amikor egyszerre elemzi a fázis- és forgásérzékelők által kibocsátott jelet, összehasonlítva mindegyik jel egyes pontjait, és onnantól kezdve, megállapítja, hogy a motor szinkronban van-e vagy sem.
Például az ábra egy jármű időzítését mutatja, összehasonlítva a fogak számát egy forgásérzékelő két fogának meghibásodása után (sárga 1. csatorna) és a fázisérzékelő egy meghatározott pontján (2. csatorna zöld). Ebben az esetben a szinkronizálás a főtengelyre szerelt hangkerék meghibásodása utáni hetedik fog és a fázisérzékelő által kibocsátott jel süllyedése közötti igazításnak köszönhető. Az összehasonlítási pont kiválasztása a technikus belátása szerint történik, ennek az elemzésnek az alapvető szempontja annak megerősítése, hogy a pontok egybeesnek-e egy szinkronizált jármű megbízható referenciájával.
Ily módon elengedhetetlen, hogy a szerelő rendelkezésére álljon egy jelkönyvtár, amellyel összehasonlíthatja a rögzített képet a referenciaszabványokkal, vagy akár saját jelkönyvtárat is kifejleszthet. Az ilyen típusú diagnosztikában kezdők segítségére ajánlok egy old alt, amely teljesen ingyenesen tartalmazza a jelek könyvtárát, rengeteg különböző márkájú járművel. A hozzáféréshez kattintson a https://ondasautomotivas.forumeiros.com/ elektronikus címre, hogy regisztráljon, és a legtöbbet hozza ki a tartalomból, amellett, hogy közzéteszi a rögzített jeleket, és segít a többi szerelőnek.
Esettanulmány
Az ilyen típusú diagnosztikai technika előnyeinek bemutatása érdekében egy valós eset gyakorlati alkalmazását mutatjuk be, amelyet João Lopes, a Vitorino Freire városában található JL Automotive Maintenance szerelőtől kapott. Maranhão.
Egy Fiat Strada 1.4 Flex tulajdonosa megérkezett a műhelybe, és arról számolt be, hogy a járműben magas az üzemanyag-fogyasztás és az áramkiesés. João azonnal rákérdezett a járművön már elvégzett szolgáltatásokra, az ügyfél azt válaszolta, hogy az injektorok tisztítása és kiegyenlítése mellett már kicserélték a kábeleket, a gyújtógyertyákat és a gyújtótekercseket.
A technikus ezután elment, hogy megerősítse az ügyfél által jelzett tüneteket, miután a közúti vizsgálat megerősítette, hogy a járműben valóban a fent említett problémák vannak.
Miután megtervezte az elvégzendő teszteket, João úgy döntött, hogy beállítja az autós szkennert, hogy megtekintsen néhány hibakódot, amely segíthet a hibák diagnosztizálásában. Az ellenőrzés után megállapította, hogy nincs kód a motor központi memóriájában.
A következő lépés az volt, hogy egy oszcilloszkóppal ellenőrizzük a motor szinkronizálását anélkül, hogy szét kellett volna szerelni, ami lehetővé tette az elemzéshez szükséges időt, valamint elkerülte az alkatrészek szétszerelés közbeni törését.
A forgás- és fázisérzékelők jeleinek rögzítése után a technikus arra a következtetésre jutott, hogy a jármű motorja nem működik, vagyis nincs szinkronban.
Honnan tudta, hogy nincs szinkronban? Egyszerű, mivel tisztában volt vele, hogy ebben a járműtípusban a vezérműtengely fázisérzékelő (CMP) által rögzített legnagyobb fogának egybe kell esnie a forgásérzékelő (CKP) által rögzített hangkerék meghibásodása utáni 17. foggal, és nem a 20. foggal, amely a rendellenességeket felmutató járműben volt.
A szinkronizálás ellenőrzésekor a szerelő megerősítette, amit az oszcilloszkóp már mutatott, ábra, a speciális szinkronizáló eszköz nem fért be a megfelelő helyekre, ami azt igazolta, hogy a jármű a gyártó által megadott „ponton” kívül esik..
Időpocsékolás nélkül szerelte össze a vezérműszíjat speciális szerszámokkal, kifejezetten erre a célra.
Végül a jelek új rögzítése megtörtént, hogy megerősítsük a diagnózis érvényességét és az elvégzett munka hatékonyságát az ábrán látható módon.
Viszlát legközelebb!
