A tiszteletreméltó katonai kitüntetésekkel és a második világháború csatamezőin végzett legkeményebb szolgálata során szerzett nagyszerű katona hírnevével a Jeep sikere természetesen a nyomtatásban, a rádióban és főleg a az akkoriban oly gyakori híradók, amelyekben az új, kicsi és más jármű mindig a színen szállította a csapatokat, átkelve az elöntött és barátságtalan terepen.
A Jeep eredeti kialakítása egy rusztikus, kis méretű és könnyen szállítható járművet tervezett. Az amerikai hadsereg által a sürgősségre tekintettel megszabott határidő mindössze 49 nap volt a működő prototípusok tesztelésre történő bemutatására. A 135 meghívott cég közül csak három váll alta a kihívást: a Ford Motor Company, az American Bantam (ez volt az egyetlen, amely valódi prototípust mutatott be az előre meghatározott határidőn belül) és a Willys-Overland. Végül a hadsereg a három vállalat mellett döntött, de kihasználva az amerikai Bantam által megalkotott tervezési és mechanikai jellemzőket.
Azonban csak a Willys-Overland tudja tiszteletben tartani a frontra küldött 700 000 jármű több mint felét. És mind a szövetségeseket, mind az ellenségeket lenyűgözte annak az ócska és különböző kis járműnek a bátorsága, amely segített nekik megnyerni a harcot. A sikert kihasználva Willys nem sok időt vett igénybe, hogy felajánlja a Jeep polgári változatát, a CJ (Civilan Jeep) jelvény alatt, az emberek alig várták, hogy kézbe vegyék ezt a „minden az egyben” járművet.
NŐVIK A JEEP CSALÁD
A második világháború hőse, a Jeep békeidőben úttörővé vált, és a világ barátságtalan régióiba vitte az előrehaladást. A Willys által kifejlesztett polgári változat sikere két változatot eredményezett, amelyeket nagyra értékeltek a munkások, a gazdálkodók és a kalandvágyó családok: a Jeep StationWagon kombi és a Jeep Truck.
1946-ban az Ohio állambeli Toledo városában alapított Willys-Overland bemutatja az első Jeep-származékot, a StationWagon modellt, amely a Jeep legtöbb általános irányvonalát követte. A fő attrakció a karosszériája volt, amely teljes egészében acélból készült, ami akkoriban újdonság volt, mivel a legtöbb furgonon a karosszéria részben fából készült.
Brook Steves tervezőn múlott, hogy megalkotta a Willys kombi megjelenését, amelynek hagyományos eleje kerek fényszórókkal és hét keresztrúddal ellátott hűtőrács volt. Az egyenes sárvédők és a nagy üvegfelület egyedi dizájnt adott a 4,47 méter hosszú és 2,64 méteres tengelytávú modellnek. A karosszéria feszítőkeretére van felszerelve, amely robusztusabbá tette a terepfutást. Hét utast szállított, és megvolt az az előnye, hogy a jobb első és a hátsó ülést le lehetett venni, így a Willys kombi 2 személy szállítására alkalmas teherbuszrá változott.700 liter rakomány.
A motor négyhengeres, 2,2 literes volt, és az „F” fej (szívószelepek a fejben és kipufogószelepek a blokkban) ugyanaz, mint a Jeep. A teljesítmény mindössze 63 LE és 14,5 m.kgf volt, 300 kg-mal nagyobb súllyal birkózott meg a furgonban, erőlködéssel 105 km/órás maximális sebességre vitte. A háromfokozatú váltó hamarosan túlhajtást kapott, de a vonóerő csak hátul maradt – csak 1949-ben kerül forgalomba a 4x4-es kombi, az első felfüggesztésben hagyományos fél-elliptikus laprugóval.
1947-ben a Jeep család a Jeep WillysTruck pickup piacra dobásával bővül. A modell számos alkatrészen osztozik a Jeep CJ-2A-val és a WillysStationWagon kombival. Hossza 4,66 méter, tengelytávja 2,99 méter volt. Kaphat acélvödört vagy kabinos alvázat. A Jeep pickupot 1965 közepéig gyártották, amikor is a Gladiator váltotta fel. 18 éves gyártása során több mint 200 ezer darabot gyártottak.
PICAPE PAU MINDEN MUNKÁÉRT
A Willys-Overland do Brasil gyártóként 1954-ben nőtte ki magát az országban, amikor megkezdte a Jeep CJ3 gyártását. Két évvel később megjelent a Jeep CJ 5, Universal néven, és a Jeep StationWagon, amelyet Brazíliában Ruralnak hívtak. Kihasználva az országban megélt jó pillanatot, a Willlys-Overland növeli termékportfólióját a Willys pickup 1961-es piacra dobásával, amelyet itt Pickup Jeep néven nevezünk.
A pickup az 1960-ban a Ruralnál bemutatott átalakított stílust tartalmazza, amelyet Brook Steve készített. Ez a sajátos kialakítás fiatalosabb és egyedibb hangulatot adott a pickupnak, mivel a Willys haszonjármű csak Brazíliában vette át a saját dizájnját. Kiemelkedett az eleje egyenes sárvédőkkel és a kockás hűtőrács, amelyet stilizált „T” betű választ el, mellette kerek fényszórók és diszkrét jelzőlámpák alul. Az oldalakon a szimmetrikus figurákkal díszített ajtók és a bumeráng formájú ráncos vödör voltak a kiemelések. Hátul a kis lámpák megemelt helyzetben voltak, és a kanál fedelén „Jeep” felirat volt.
Belsőleg három ember is elférhet a teljes ülésben. A műszerfal egy középre erősített nagy tárcsából állt, amely tartalmazta a sebességmérőt, az üzemanyagszint-mérőt és a hőmérsékletet. A sebességváltó kart a kormányoszlopon, míg a tapadást és a csökkentett kart a padlón helyezték el. Kényszerszellőztetés nem volt: egy billenő légbeömlő friss levegőt fogott be a motorháztető és a szélvédő közé. Nagyszerű, rusztikus megjelenésű kormánykerék, szabad terekkel rendelkezik, nehéz volt, és sok fordulatot igényelt a zártól a zárig.
De az apró hibák ellenére a Rural pickupban vitathatatlan volt a robusztussága, egy „kis teherautó” volt. A városi központokban való futáshoz megfelelő méretű volt, mivel 4,86 méter hosszú, 1,88 méter széles és 1,84 méter magas volt. A tengelytáv 2,99 méter, a tömege pedig 1550 kg volt. Felfüggesztése elöl és hátul merev tengely volt, félig elliptikus laprugóval. Ez a felfüggesztés elég erős volt a javasolt járműhöz, bár megviselte az utazást, ami nem volt a legkényelmesebb.
ROBUST MECHANIKA
A Rural pickupnak tulajdonított bátorság egy része a motorháztető alatt volt. Ez a soros 6 hengeres BF-161 motor volt. A B a brazilnak, az F pedig a fejben lévő szívószelepeknek és a blokk kipufogószelepeinek köszönhető. A 161-es szám köbhüvelykben írta le az elmozdulást: 2638 cm³, ami 90 LE-t és 18 m.kfg nyomatékot adott. Ez volt az első teljes egészében az országban gyártott benzinmotor, Taubaté városában öntötték. Ennek a hajtásláncnak egy másik különlegessége a fejbe integrált szívócsonk volt, ahelyett, hogy rácsavarozták volna. Különös vonás volt a BF-161-es hajtómű hangja, amely hangosan üvöltött.
Érdekes módon még a 60-as évek elején néhány egység a Perkins 4-203 négyhengeres dízelmotort kapta. A váltó három-négy fokozatú lehetett, ez volt az első olyan nemzeti pickup, amelyikben az első szinkronfokozatú sebességfokozat volt. Eleinte lehetőség volt a 4x2-es vontatásra, majd hamarosan a 4x4-es vontatásra. Az osztómű 2-es, 46:1-re csökkentett arányú volt, ami jelentős nyomatéksokszorozót biztosított, ami a hangszedő kiváló gördülékenységét adta. A támadás szöge 45° volt.
Ezekkel a tulajdonságokkal a Willys pickup több mint 50%-os piaci részesedést szerzett. 1966-ban kisebb változtatásokat hajtottak végre a fogyasztás csökkentése érdekében, felülvizsgálták a karburátor kalibrációját, és lehetőség nyílt a szabadonfutásra, hogy megszüntesse az első kerék meghajtásának felesleges légellenállását.1967-ben új műszerfallal bővült a vezető előtt. A kormánykerék kormányzárat kapott, a lökhárító pedig a hátsó részhez került.
AZONOSSÁGVÁLTOZÁS
1968-ban a Ford ellenőrző részesedést szerez a Willysben. Az új fogyasztói rést keresve megjelenik a Luxury változat, amelyhez krómozott gombok, agysapkák és abroncsok kerültek fehér csíkkal, szoknya-blúz festéssel és fehér tetővel. Willys 3000-es motorja volt, 3 literes és 132 LE-s, ugyanaz a motor, mint a Willys Itamaratyban.
1972-től a Rural elkezdte átvenni a Ford nómenklatúráját, és Ford F-75 kisteherautóvá vált. Az 1973-ban kezdődött olajválság miatt a fogyasztók a gazdaságosabb járművek felé fordulnak. A hathengeres motor a jó kezelési jellemzők ellenére messze volt az üzemanyag-megtakarítástól. Így 1976-ban az F-75 megkezdi az új Ford 2,3 literes, négyhengeres motor használatát. Az új motor jellemzői között szerepelt a fogazott szíjjal hajtott szelepvezérlés a fejben, a keresztáramlás és a hidraulikus szelepemelők, amelyek mellőzték a szelephézag időszakos beállítását. Maximális teljesítménye 83 LE 4600-as fordulatszámon, nyomatéka pedig 15,6 m.kgf 2600-as fordulatszámon. Az F-75 felszereléséhez a differenciálművet 4,3%-kal meghosszabbították, 4,89:1-ről 4,68:1-re, ami az üzemanyag-fogyasztás csökkentését célozta. Alkoholos változatot is kínáltak. A teljesítmény 90 LE volt 4400-as fordulatszámon, a forgatónyomaték pedig 16,5 m.kgf 2400-nál. A karburátor nikkelezett a korrózió elkerülése érdekében Ni-28
Az F-75 kereskedelmi karrierje 1983-ban ért véget. A Ford már a Pampa fejlesztésén dolgozott, és az F-100 és az F-1000 is szerepelt a katalógusában, ennek már nem látott célt. az F-75 vonalban tartásában. És több mint 30 évvel a gyártás befejezése után még mindig lehet találni olyan modelleket, amelyek csúcsformában maradnak és keményen dolgoznak.
40 ÉVESEN MÉG A MEGÁLLÁSON
Serra da Mantiqueirában, Campos do Jordão gyönyörű városában találkoztunk Filomenával, vagy inkább a Ford F-75 pickupjával. Hogy egy kicsit többet elmeséljünk Filomenáról, Noemi Souza de Oliveirával beszélgettünk, egy kedves hölggyel, aki nagyon jól fogadott minket, és részletesen elmondta történetét.
Noéminek, aki Campos do Jordão vidéki részén él, olyan robusztus járműre volt szüksége, amely ellenáll az otthonába vezető földútnak. Ekkor talált egy eladó Ford F-75 pickupot. Az autó, bár nemrégiben felújításon esett át, nem tetszett Noéminek. „Bár a kisteherautót helyreállították, a szerviz nem volt jól teljesítve. Sok gitt használtak a karosszérián, és a terep típusa miatt aggódtam, hogy idővel repedéseket okozhat, és újra eluralkodik a rozsda” – magyarázta
Férje és gyermekei is őrültségnek tartották a felvásárlást, de Naomi a következő lépésre lépett. Keress egy jó restaurátort. Akkor történt, amikor ajánlásra talált egyet Campos do Jordão városában. „Találtam egy restaurátort, aki azt állította, hogy három hónap alatt teljesíti a szolgáltatást, de végül csak 1 év múlva szállította le a kész Filomenát” – mondta Noémi.
A helyreállítás megkezdéséhez a tulajdonos 9 ezer R$ kölcsönt vett fel, ami egy másik hozzáállás, amit a család helytelenített, de ez szükséges volt ahhoz, hogy Filomena újra olyan legyen, mint az új. Az autót teljesen szétszedték és darabonként újjáépítették. Noémi meg akarta őrizni a lehető legtöbb eredetiséget az 1976-os F-75-ben. Az első lépés az volt, hogy a hathengeres motort ismét benzinnel üzemeltesse, mivel etanolt használt. „Beszerelhettem volna négyhengeres Opal motort vagy akár dízelt is ezekbe a jelenlegi kisteherautókba, de a Filomena elvesztette volna a lényegét” – mondta mosolyogva Noémi Souzának.
A tulajdonos elmondása szerint annak ellenére, hogy a jármű közel 40 éves, még bírja a napi megállást. Kavicsot, földet, építőanyagot szállít, nagyon jól viselkedik. A 4x4-es vonóerő csökkentett nedves évszakkal pedig még egy olyan tulajdonság, amely felülmúlja a burkolatlan utakat. „Egy jelenlegi hangszedővel nem tudnám megtenni azt, amit az F-75-tel, jobban elhasználnának, és többe kerülne a fenntartásuk” – mondta.
Az F-75 által nyújtott jó szolgáltatások ellenére Dona Noémi eladásra bocsátja a pickup-ot. Ennek egyik oka a mai mércével mért magas üzemanyag-fogyasztás, a benzin érték, ami ezzel szemben áll.„A fiam nemrég végzett némi karbantartást a karburátoron, kicserélte az üzemanyag-szivattyút, bár tudja, hogyan kell adagolni az F-75 lábát, az nem haladja meg az 5 km/l-t” – magyarázta.
